András napja (november 30.) az adventnek, illetve az egyházi évnek a kezdete, már a téli napforduló időszakába esik: a bűbájosság, az eladó lányok szerelmi varázslatának időszaka veszi kezdetét. A muzsikálásnak is megálljt int, megszűnnek a zajosabb mulatságok: "András zárja a hegedűt." Ilyenkor kezdődnek a disznótorok, innen származik a tréfás Disznótoros Szent András elnevezés.
András, az apostol
András apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást.
Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyér-szaporításkor ő hívta fel Jézus figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van két hal és öt kenyér.
A hagyomány szerint az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, de a Szentírás igen szűkszavúan tesz említést András apostol cselekedeteiről.
Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában, az Alsó-Duna tájékán és Görögországban.
Ősi hagyomány szerint isz. 60. körül Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták.
November 30-án "X" formájú keresztet készíttetett számára a helytartó (ez az ún. andráskereszt), amit András boldog örömmel fogadott. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált.
357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik.
Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni "András (és Máté) cselekedeteit". Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.
András, a védőszent
Miután a Volgáig terjedő keleti területeken is hirdette az evangéliumot, ezért vált Oroszország védőszentjévé. Ő alapította a bizánci egyházat is, ezért a Római Birodalom keleti fővárosa is védőszentjeként tisztelte. András a középkorban, főleg Oroszországban a különösen kedvelt szentek közé tartozott.
A szkíta területekről érkező magyarok körében is nagy tiszteletnek örvendett. Az egykori Magyarországon ezt számos helységnév őrzi, pl. Békésszentandrás, Garamszentandrás, Lipótszentandrás, Mosonszentandrás, Temesszentandrás, Andrásfalva és mások.
Három magyar király is viselte nevét: I.András (1047-1060), II.András (1205-1235), III.András 1290-1301)
Szent András Skóciának is patrónusa. Néhány csontját állítólag a mai, Fife-i Szt. András városba szállították a 4. században. A középkortól kezdve Skócia nemzeti szimbóluma az az x-alakú kereszt, melyre Andrást kifeszítették.
A romániai ortodox egyház zsinata 1997-ben az ország védőszentjének nyilvánított Szent Andrást.
András napi népszokások:
Andrást a nép házasságszerző szentnek tartja, ami valószínűleg ahhoz az egyházi hagyományhoz kapcsolódik, hogy a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvassa fel híveinek az elmúlt egyházi év eseményeit, a házasságkötéseket, születéseket. De hozzájárul Szent András házasságsegítő szentként való tiszteletéhez az a téli napfordulós meggyőződés is, miszerint az ilyen hosszú éjszaka a szerelmi varázslások legalkalmasabb ideje.
Hagyományosan disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltával kezdődtek a disznótorok és farsang végéig tartottak.